Tantra
Nagyon gyakran félreértelmezik a Tantra fogalmát, és a népszerű mítoszok ködébe burkolják. Az eredeti Tantra ezzel szemben azonban inkább a jóga esszenciája, ami felszabadítja az embert a tudatlanság állapotából.
Az autentikus Tantra egy tanítás, egy olyan doktrína, amelynek természete a tudat tágítása, célja pedig a valódi mivoltunk felfedezése, integrálása és felszabadítása.
A Tantra az Univerzumot a Legmagasabb Tudatosság megnyilvánulásának tekinti. Ezen a megnyilvánulási folyamaton keresztül a tudat két részre osztja magát, amik azonban nem létezhetnek egymás nélkül – tehát nem duális-, annak ellenére, hogy látszólag elválasztódnak.
A két rész egyik aspektusa statikus és tapasztaló, amit Shiva-nak hívnak, míg a másik dinamikus és kreatív, ami önmagát tapasztalja meg – ez Shiva ereje -, aminek Shakti a neve. A kettő örökké és elválaszthatatlanul együtt létezik. Shiva-t a tiszta tudatnak, a tökéletesnek, és Teremtőnek tekintik, amely ennek a világnak a legmagasabb tudatossággal bíró tudatos háttere. Shakti minden, ami megnyilvánul ebben a világban. Ő a tiszta energia, maga a Teremtés, és minden jelenség a megnyilvánulásban. Minden tehát, ami körülvesz minket az Shiva manifesztálódott állapota, amit Shiva energia mozgat.
A valódi tantrikus gyakorlatok kivételes módszerek a tudat megtisztításához az ego és az elme illúziójától. Folyamatos törekvés tudatunk szintjének emelésére, energiáink finomítására, jellemünk gyengeségeinek valódi emberi erényekkel, isteni tulajdonságokkal való helyettesítésére. Mind a jóga, mind a tantra ugyanazon spirituális gyökerekből emelkedett ki, hasonló filozófiai törzset alkot, és a megtestesült spiritualitás számos fontos ágát fejlesztette ki.
Az eredeti Tantra egy életforma és átalakulási út, amely komoly hozzáállást és állandó lelki erőfeszítést igényel. Nem könnyű az egyik napról a másikra megvalósítani, hiszen nagyfokú mértékletesség, intelligencia, műveltség és odaadás szükséges hozzá.
Shiva kora óta különféle beavatási szertartásokon keresztül, különböző csoportokból származó aszkéta jógik gyakorolják és tanítják a Tantrát. A tantrikus gyakorló törekvése az isteni keresése. Ez egy olyan gyakorlati folyamat, amelyen keresztül az emberi lény felismerheti saját isteni természetét, és egyesülhet a teremtővel.
A Tantra arra törekszik, hogy átalakítsa az ember hozzáállását, viselkedését, természetét, és kifejezésmódját. A Tantra aspektusai meditatívak vagy analitikusak, amelyek rendszerként működnek a durva mentális tevékenységek leállítása-, és a finom mentális tevékenységek serkentése érdekében. A Tantra jobbkezes rendszere nagyon közel áll az ashtanga jógához, és követi az elemeit: yama, niyama, ászana, pránájáma, pratyahara, dharana, dhyana, mantra, yantra.
Manapság a legtöbb ember a jóga szó hallatán a testmozgásra vagy a különböző testhelyzetek felvételére asszociál. Az igazi jóga és tantra világában azonban az istenihez való közelítés legfőbb bejárata a meditáción keresztül érhető el. A spirituális jóga és így a hagyományos tantra célja a belső szabadság, a felszabadulás, a béke, és végső soron a megvilágosodás elérése. Ez az energiarendszerünk és elménk megtisztításának és felkészítésének útja, hogy a Kundalini, mint legerősebb Shakti energia felébredjen, elinduljon és egyesüljön Shiva-val, aminek köszönhetően megtapasztalhatjuk valódi lényegünket.
Neo-Tantra
A tantrikus unio nagyon híressé vált az elmúlt években a nyugati világban. Sokan keresik ezt az egyedülálló élményt. Vannak, akik spirituális összekapcsolódásra törekszenek, vannak, akik intim életük és élményeik fejlesztésében érdekeltek, míg mások az ígért spirituális élményre vágynak, amelyet a kozmikus egyesülés révén érhetünk el.
A Neo-tantra tanításai az 1960-as évekből származnak. Az elmúlt évtizedekben messze került az autentikus tantrikus tanítások apaijaitól, és számos újkori modalitás és módszer fúziójává vált. A tanításokból gyakran hiányzik a valódi alap, a világosság, és az igazi spirituális cél, ami az autentikus Tantra végső célja. Ezeknek köszönhetően a gyakorló gyakran összekeveredik, és irányítatlan.
Az ősi tantrikus hagyományokban csak a jobbkezes (autentikus) tantrát fogadták el; belső odaadás és áhítat, légzéstechnikák, meditáció, mantrák, jantrák stb. Az autentikus Kashmiri Shaiva Tantra Kaula iskolája vezette be először a balkezes Tantra hagyományokat, és ebből alakult ki jóval később a Neo-tantra vonala.
Az eredeti balkezes tantrikus hagyományokban az érintést és az intimitást a spirituális gyakorlatok részeként használták, az intim vágyakat a transzcendencia eszközének tekintették, és az Abszolút eléréséhez használták. Ezek azonban nem Neo-tantrák, hanem balkezes tantrák, tehát az intimitást – a neo-tantrával szemben- nem öncélúnak tekintették.
A balkezes tantra célja, hogy felébressze a Kundalini Shaktit, hogy az egyesülhessen a koronacsakrában Akalával, Shiva legmagasabb aspektusával. A balkezes Tantra eredeti tanításai nem elérhetőek – vagy csak elrejtik őket-, mert az állítások szerint elpusztult a muszlim-hindu megszállások ideje alatt. Bár a Neo-tantra a balkezes ösvényhez tartozik, abból származik, azonban nem mondható el egyértelműen róla, hogy balkezes Tantra hagyomány.
A Neo-tantra gyakran az intimitásra fektet hangsúlyt, és azt tekinti eszköznek a magasabb tudatosság és spirituális kapcsolat elérése érdekében. A Neo-tantra részeként gyakran tanítanak olyan gyakorlatokat, mint a tantrikus érintés, a tantrikus intim egyesülés, és a szent masszázs. Sok Neo-tantrikus tanár beépíti a tanításaiba a nyugati pszichológia elemeit, mint például az éberség, a kommunikációs készségek, és az érzelmek feldolgozása. Ez a személyes növekedés és átalakulás holisztikusabb megközelítése felé való elmozdulást tükrözi.
A Neo-tantrikus technikáknak nagy vonzerejük van. Általuk gyors változásokat érhetünk el, és azonnali látványos eredményeket kínálnak. Emiatt nagyon népszerűek, azonban nincsenek összhangban a természettel.
Az intimitás, a kapcsolódás, a szemek egymásban merengése, a közös légzés, az aktív meditáció és masszázs sehol nem található az eredeti tantrikus szövegekben. Ezek csak az újkor, és a nyugati világ találmányai, és csak a Neo-tantra részei. (Itt azonban megjegyezném, hogy mint minden, a vallás is – vagy legalább is a tanítások lényegének és terjesztésének a módja- folyamatosan változik, és alkalmazkodik a környezethez, a jelen igényeihez, és adaptálódik a világ társadalmaihoz.) Az egész történet arról, hogy a tantra kifejezés hogyan választódott szét különböző jelentésű ágakra, klasszikus példája annak, hogyan mozognak, cserélnek vagy egyesítenek ötleteket, eszméket, látásmódokat az emberek a kondicionáltságuknak megfelelőn.
A Neo-tantrát Osho hozta el a nyugatiaknak. Ez a filozófia tehát a Tantra evolúciója, félreértelmezése és fúziója, amely ősi elveken alapul, a szent intimitásra összpontosít, és a nyugatiakra lett adaptálva. A Neo-tantra egy hatalmas, szerteágazó téma, és közben egy mélyen spirituális út, amely az intimitást, az egyesülést, és a tudatos kapcsolatot művészeti formaként és istentiszteleti aktusként ünnepli.
Nyugaton a legtöbb ember a Neo-tantrát gyakorolja, amely magában foglalja a tudatos érintés és intimitás ünnepét. Az örömöt és a vágyat pedig az átalakulás és az elhatalmasodás eszközeként használja.
